– A félelmed szagát még ez a döglött birka sem tudja elnyomni – húzta el száját a sárkány. Mosolygott. Legalábbis Skuba remélte, hogy mosolyog.
A legény kilépett a szikla mögül. Még mindig úgy vélte, hogy megütötte a hőség.
– Okos – mutatott a sárkány a tetemre. – Kibelezted és kénnel meg cinkkel töltötted meg. Ilyennel még nem találkoztam. Igen leleményes…
– Tu… Tudsz beszélni? – hebegte Skuba.
– Több nyelven is folyékonyan. Tudod, pár ...
Skuba Dratewka lehajította terhét válláról, megtörölte gyöngyöző homlokát, majd kezét tördelve az égre tekintett. Szokatlanul forró időjárás gyötörte a lengyel vidéket. A levegő remegett a hőségtől, a kegyetlen sugarak szárazra pödörték a kókadó szedrek leveleit, felsültek a tökök a forró homokban. A lovak itatójában megposhadt a víz, repedések futottak végig a döngölt gyalogutakon. Alacsonyan repültek a madarak, épp csak annyira libbentették meg ...
Magyar Íróképző, meg amit akartok
Ha valahol, hát itt biztos az első padban ültem volna. Nem úgy, mint az egyetemen, ahol az aréna méretű előadóban minél hátrébb akartam kerülni és a lelkére kötöttem a barátnőmnek, bökjön meg, hogyha horkolok. Itt nem volt első pad, nem lehettem sem stréber, sem alibiző. Félkörben ültünk, egyenrangú tanulóként.
Voltak köztünk első könyvesek, tíz éve regényüket ápolgatók, költők, bizonytalanok, naivak, lelkesek, ...
– No, mi legyen? – kérdezte Pongrác.
– Az én véleményemet tudod – fintorgott Bonifác.
Kérdően tekintettek Szervácra. Szervác a sziklameredély szélén állt, karba tett kézzel nézte a hegy lábánál fekvő, hajnali ködbe burkolózó falut. A horizonton narancsszín derengés hirdette az új nap eljövetelét. Május idusát.
– Minden évben ugyanaz – mondta. Megdörgölte kortalan, sápadt arcát.
– Mert ez a feladatunk – sóhajtott Pongrác, akár egy apa, aki ...
– Osszátok meg velünk, mi volt az a gyerekkori élmény, amit egy dallam azonnal elő tudott csalogatni?
Csatornát váltottam. Sose szerettem, ha a rádióban zene helyett beszélgetnek, és különben sem érdekelt vadidegenek véleménye vagy története. Eleget hallgattam a munkám során őket.
Felcsendült egy unos-untig játszott sláger. Pirosra váltott a kereszteződésben a lámpa, mint mindig, ha erre jártam kocsival. Márpedig minden szerdán ide vezetett utam, és lám, ...
Reggel nyolc negyvenöt. Utolsó mozdulat, hogy tökéletesítsem a sminkemet. A blúzom ránctalan, még langymeleg, ahogy pár perccel korábban kivasaltam. Felkerül a kedvenc fülbevalóm, és az apró nyaklánc. A hajam... nem a legfrissebb. De ma nem is kell, hogy az legyen.
Megjelenik öcsém. Szemében még a reggeli álom emléke dereng. Az előszobatükörben rámosolygok.
– Kéne egy... – kezdi kissé álmosan. Már készültem. Kezébe nyomom a kölnit. – Kösz! – El ...
Meleg volt. Rekkenő, mozdulatlan meleg volt. Talpamat a hatalmas, százéves diófa árnyékolta terasz járóköve hűsítette. Felnéztem a haragoszöld lombkoronára; a levelek egymásba kapaszkodva, közös erővel törték meg a Nap égető sugarait. Egy feketerigó szállt le egy göcsörtös faágra. Pihegve, kimerülten, csendben örült az enyhet adó levélernyőnek. Figyeltem egy darabig. Észrevett. Apró teste megfeszült, szárnyait emelgetve jelezte: hamar képes elillanni.
Nem ...
1872, Szentpétervár
– Micsoda előadás volt! – Hunfalvy János kipirult arccal szorongatta pezsgőspoharát a szentpétervári kongresszusi központ pazar fogadótermében állva. – Én mondom, Keleti barátom, remek volt a javaslata, hogy a népszámlálás esetében a nemzetiségek meghatározásánál döntő szerepe legyen az anyanyelv és a nyelvismeret megkérdezésének! Briliáns, egyszerűen briliáns!
– Ne hozzon zavarba, Hunfalvy! – mosolygott Keleti Károly. – ...
1887, Szeged
Korán beköszöntött a hideg idő a Szeged melletti vadászterületen. Az októberi bágyadt napsugarak csak nehezen tudták feloszlatni a pusztára telepedett párát. Keleti kissé szipogott. Egészsége már korántsem volt a régi, de ez nem tartotta vissza egy ígéretesnek tűnő agarászástól. Rojt, a díjnyertes, fehér-barna foltos magyar agár izgatottan mozgatta hegyes, fekete orrát, fülét kíváncsian emelgette a természet hangjaira. A kutya remegve várta ...
