Molnár Kitti írói oldal

Amint a toll a papírhoz ér, szabad vagyok.

Válasz mindenkitől

Válasz mindenkitől. Címzett: Márai Sándor c. országos irodalmi pályázatot indított a Magyar Nemzeti Levéltár. Olvassátok szeretettel a válaszom.

Az eredeti, levéltári levél, amire válaszolni kellett:

1982.9.30.

Kedves Andor, welcome – remélhetőleg jó egészségben és felüdülten a hosszú safari után. Köszönöm a könyvet és füzetet. Heltai és Bornemisza prózáját eddig csak szórványos olvasmányokból ismertem. Most jólesik lámpaoltás előtt néhány oldalt felkortyolni ebből az érett, erős magyar párlatból – mint az ó-diópálinka, bátorít és zsongít. Érdemes kiadvány, ilyesmi erősítő lehet odahaza, - 200 évvel a nyelvújítás előtt, szellemi segítség, atmoszférikus ösztönzés nélkül, vad magányban megszólal a Magyar Irodalom!...Az Arany dolgozatokat összegyűjtő füzet is példa, hosszúra nyúlt írói pálya során sok a legnagyobbak hagyatékában is / amilyen Arany volt / a hulladék. Ahogy a kobzos, aki gúnydalt énekelt a királyról, feleli Lajosnak a Toldi szerelmében: „Nem én voltam uram, csak a mesterségem.” De Arany mindig nagy, amikor toborzókat ír, ugyanazt a nyelvet szólaltatja, mint a verseiben. Ha magyar író ma képes magyar nyelven maradéktalanul kifejezni gondolatait, ezt jórészt Aranynak köszönheti. Nálunk semmi újság. Kézcsókkal és baráti üdvözlettel Márai Sándor

Válaszlevelem:

Kedves Sándor! Drága Barátom!

Kezembe leveled áhítattal vettem; mondandóm nem tudom, hol, hogyan kezdjem.
Az ékes magyar szó ritka a szavannán, mint drága hazánkban a megromlott banán.
Szemem falta szépen megformált szavaid; kő gördült szívemről, olvasod Heltait.
Tudom jól, Krúdynak nyomába sem érhet, Thomas Manntól pedig komoly leckét kérhet,
mégis bennem mozdult egy elfeledett vágy! Vagy csalfa képzelet, mi rendre haza száll?

Arany esetében neked van igazad, de egy fontos dolog úgy érzem, kimaradt.
Hány elszakadt lanthúr kell egy szem nyitányért? Hányszor vezeklik a bűnös egy imáért?
Ha voltak is művek, amit a kudarc szült, sivatagi vihar poraként rég elült.
Tisztára csiszolta a durva köveket, nem maradt más csak az írás lényege!
Bár pont én mondanám sokat élt cipésznek, hogy a vén kaptafát hogy érje fel ésszel?

Azt írod, nincs újság, az élet folydogál. Mostanság, tudod, én hallok egyet, s mást.
Távozott Dobozy, odaát ír tovább. Sajnálatos eset, de kell a változás.
Olvasd el soraim, ne tedd le levelem! Haldoklik a magyar irodalom. Csendesen.
Műveid titokban olvassák éhesen. Ilyen időkben mond, kik hát a vétkesek?
… Befejeztem mára, ez már nem személyes, régi sebeket így feltépni veszélyes!

Hagy kívánjak drága Loládnak szép napot, fiadnak örömöt, szerencsét jó nagyot!
Neked kevesebb felhőt gondolataidon, inkább még több betűt oldalaidon!

Baráti üdvözlettel,
Sziklay Andor

clark-young-160446-unsplash-min.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://molnarkitti.blog.hu/api/trackback/id/tr3914735165
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása