Haladó Írótanfolyam, ahol a gondolatjelek és a vesszők születnek
Határozottan lépek ki a liftből. Büszkeséggel tölt el, hogy nem kellett megkérdeznem a recepcióst, merre is van a Nefrit terem. Újra itt vagyok. Ismerős arcok tűnnek fel a Zsúrról. Megérkeztem. Ez az én közegem. Megint érzem, amit egy…
Lincselő tömeg és Lektor Szektor, avagy az I. Magyar Íróképző Tábor
Amikor utoljára táborba jártam, még anyukám kente nekem a májkrémes szendvicset és cukros-citromos, híg teát szürcsöltem egy fél literes Coca-Colás palackból, aminek lekopott címkéjén már csak a Ca-Co-t lehetett leolvasni. Most már…
Magyar Íróképző, meg amit akartok
Ha valahol, hát itt biztos az első padban ültem volna. Nem úgy, mint az egyetemen, ahol az aréna méretű előadóban minél hátrébb akartam kerülni és a lelkére kötöttem a barátnőmnek, bökjön meg, hogyha horkolok. Itt nem volt első pad, nem lehettem sem stréber, sem…
Mikor már tudatosult bennem, hogy az a bizony nagybetűs ÍRÓ szeretnék lenni, felmerült bennem az a bizonyos kérdés: Mi teszi az írót íróvá?
Az, hogy ír. Sokat.Én írtam is. Sokat. Már van egy regényre való anyagom. De biztos te is voltál már olyan helyzetben, amikor elkészítettél egy krémet a…
Tisztán emlékszem a napra, amikor megérkezett az e-mail a postafiókomba a Magyar Irodalomháztól: „Gratulálunk! A Te művedet biztosan jelöltük a megjelenésre!”
A Múzsám valamit nagyon magyarázott, dühös volt, szidta a munkáját, a forgalmat és talán még a kormányt is. A laptop mögé bújva figyeltem,…
