"A történetek ott hevernek a lábunk előtt, csak észre kell vennünk őket."
Sok könyv megfordult kezeim között. Azt mondták az okosok, hogy el kell olvasnod 100 könyvet, hogy magad is írj egy jó regényt. Én legalább 500 könyvet elolvastam. De hol az öt jó regényem?
Ejj, ráérek arra még! Vagy inkább minden másra ráértem, csak erre nem?
Persze, hogy nem értem rá. Jött a sport, a szerelem, az iskola, egy másik szerelem, egy macska, az egyetem, már megint a szerelem, a fesztiválok, a Balaton, a külföld, a munka, a munka, a munka.
Jó ez így? Nem. Másképp csinálnám? Dehogy.
Hiszem, hogy az életben több ihlet van, mint száz regényben.
Hiszem, ahhoz, hogy megteremtsük a magunk írásában saját királyságainkat, látnunk kell a világot.
Hiszem, hogy a legjobb karakterek ott lapulnak a környezetünkben: otthon, az irodában, az óvodában, a kollégiumban vagy a hátsó szomszédban.
Hiszem, hogy a jó történetekért elég, ha körülnézek az utcámban.
Író vagyok? Még nem. De az leszek!
Hiszem, hogy az írót nem a többszörösen összetett világmegváltómetaforáktengere teszi íróvá.
Hiszem, hogy az írót a kitartó munka, a gyakorlás, az ujjzsibbasztó billentyűzetpüfölés, vagy a rojtosra írt kockás füzetek halma teszi íróvá.
Hiszem, hogy az írót nem a drámázás, a meg-nem-értett művészallűr teszi íróvá.
Hiszem, hogy az írónak küldetése van, páratlan adottsága, amellyel utat mutathat egy másik világba.
Hiszem, hogy az írót az olvasók teszik íróvá.
Légy az olvasóm, aki íróvá teszel!
Nélküled minden történetem értelmetlen fekete jelek tömege a fehér pusztában, fantáziád nélkül világaim kietlen sivatagok, hőseim halva született mártírok.
Légy az olvasóm, aki képzeleteddel életre hívja a papírra vetett betűket!
Magának mindenki tud írni, de én neked írok.
Veled író leszek!
