Aranylánccal,
ezüsttánccal
leplek meg májusi nyárban.
Madárdal kísérje lépted,
s merülj el
orgonától sűrű tájban.
Édes szavak,
bókok hada
zengje neved nagyvilágba.
Lelkednek tiszta csöndjében
újra hallom
rég elfeledett imánkat.
Angyalszárnyad,
fáradt vágyad
akaszd fel öreg vállfádra.
Legyen tiéd egyetlen nap,
hisz örökkön
vigyáztál mások álmára.
Aranyláncom,
ezüsttáncom
nem ér fel hozzád, földi angyal.
Ajándékom a szeretet.
Kísérjen el,
ha el is múlt Anyák Napja.
Fotó: Liana Mikah
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
