Feszült csend honolt a kisvárosi utcán. A tél hűvösét még magával sodró tavaszi szellő egy öreg fenyő ágait bökdöste. A fa akkurátusan bólogatott a nyitott ablakon kiszűrődő rádióhírekre, mintha azt üzenné: „Megmondtam, én megmondtam.”
Gubanc és Zsizsik, a környék híresen lusta, ámbár filozofikus hajlamokkal megáldott kandúrjai elnyúlva feküdtek a tavaszi nap melengette kocsifelhajtón. Percekig révetegen nézték az utca túloldalát lezáró, rozsdaette zöld kerítést és a kopott fajátékokat.
– Te, Zsizsik, ezek meg hová lettek? – kérdezte Gubanc, miközben hosszú vörös szőrét sokadjára borzolta össze a pajkos tavaszi szellő.
Zsizsiknek nem kellett megkérdeznie, kikre gondolt Gubanc. Kéne valami okosat és mélyenszántót mondani, elmélkedett magában. Hunyorgott a napfényben, fehér bundáján a két fekete folt sárga szemei felett mintha egy aggódó professzor bozontos szemöldökei lettek volna.
– Talán belenyaltak a májkrémbe és bezárták őket a fészerbe – szólalt meg néhány percnyi bölcs hallgatás után.
– Létezhet ennyi fészer, Zsizsik?
– Ha az asztalon hagyott májkrémről van szó, akkor igen.
Újabb percnyi filozofikus hallgatás következett.
– De akkor a felnőttek is belenyaltak a májkrémbe, Zsizsik? A gyerekekkel ők is eltűntek.
– Vélhetően igen, Gubanc. Csak nem a sajátjukba, hanem valaki máséba.
– Egymást zárták be a fészerbe?!
– Van rá jobb magyarázatod?!
Gubanc körülnézett a kihalt utcán enyhén kancsal borostyánszemével.
– Igazad lehet. De egyszerre ilyen sokan?
– Vélhetően prémium minőségű májkrémek lehettek.
– Nem értem, miért hagyják elől, ha nem akarják, hogy más belenyaljon?
– Ez csupán hatalmi játék, Gubanc – Zsizsik szeme résnyire szűkült. – Próbára akarják tenni mások önmérsékletét. Bezzeg, ha én zárnám be az emberemet a fészerbe, valahányszor hazaállít egy botrányos színű cipővel, akkor sose látnánk!
Zsizsik kivillanó fogakkal, ideges mozdulattal hajtott el egy álmatag legyet a feje fölül.
– Az emberek papolnak a mértékletességről, de közben a felhalmozott vackaik kifolynak az ablakon! – pufogott tovább Zsizsik. – Ha mi hoznánk a szabályokat nem lenne ilyen pazarlás!
– Így van! – helyeselt Gubanc.
– Betiltanám ezeket a guruló, nagyhangú bádogdobozokat! Életveszélyesek!
– Ahogy mondod!
– Minden tejfölös és májkrémes dobozt tisztára kellene nyalni! Nincs pocsékolás!
– Remek program, Zsizsik!
– Nem dobunk ki egyetlen bútort sem, amíg azok sarkain még kényelmesen lehet karmot élezni!
– Igen!
– Betiltanám a macskasamponokat, fésűket és minden csilingelő, színes förmedvényt, amivel teleaggatnak minket!
– Ámen!
– Kihagytam valamit, Gubanc?
– Szerintem minden fontosat elmondtál, Zsizsik!
– Remek. Mivel az összes ember fészerbe lett zárva, úgy érzem eljött a mi időnk!
Gubanc enyhén kancsal szeme elkerekedett. Zsizsik szfinx pozícióba vágta magát, felszegett fejjel hunyorgott a Nap felé.
– Gubanc! Ideje átvennünk a hatalmat a macskák nevében!
– Micsoda ötlet, Zsizsik!
– Az emberek elbuktak a világ irányításában! Mértéktelen harácsolás, szemetelés, kizsákmányolás, gonoszságok! Megérdemelték a fészert! Ideje, hogy egy intelligensebb és bölcsebb faj kihúzza őket a romlott túróból!
– Nahát, olyan izgatott vagyok! És mikor kezdjük a világuralmat, Zsizsik?
A hatalma teljében pöffeszkedő Zsizsik végignézett az utcán. A távolban feltűnő vörös pont gyorsan közeledett. Öreg motor zúgása zavart bele a zümmögő tavaszi délutánba, a pipacsvörös Fiat lassan leparkolt az iskola zöld kerítése előtt. Egy szórakozott nő pattant ki belőle, vállán liszttel és cukorral tömött pamutszatyrokkal. Egyik kezében nagy kiszerelésű mosószert, míg másikban ugyancsak púposodó vászonszatyrot szorongatott. Kisujján két csomag WC-papír nejlon fogantyújával egyensúlyozott. Lábával belökte a kocsi ajtaját, majd zilált haját dobálva, félrecsúszott szájmaszkkal elindult a kocsi feljáró irányába. Zsizsik ránézett a nőre és a két kiló macskakajára, amelyet szabad kéz híján az oldalához szorított.
– Majd holnap, Gubanc. Majd holnap.
Kép:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
