Nyugodtan valljuk meg magunknak az őszintét: mindenki imád magáról beszélni! Ha pedig kedvenc hobbinkról vagy időtöltésünkről kérdeznek, akkor a mondandónkhoz képest a Háború és Béke egy egyoldalas krumplis tészta recept. Nincs ez másképp az írókkal sem. Hogy mi történik, ha egy csapat író elkezd az írásról, karakteralkotásról és történet vezetésről beszélgetni? Nos, kívülállók csak saját felelősséggel társuljanak be. :) De ha a hétköznap hőse összekerül az írott szavak emberével, akkor az alábbi öt mondatot borítékolni lehet a társalgás folyamán.
1. Ebből meg is élsz?
Úgy gondolom, senki előtt nem titok, hogy piciny hazánkban igen nehéz csak írásból és néhány könyvből megélni. A legtöbb írónak van „főállása”, a szerencsésebbeknek az írással összefüggő munkája.
Ha kedves akarsz lenni: „A pénz nem minden, én inkább hobbiként, kikapcsolódásként tekintek az írásra. Ha pénzt keresek belőle, az csak ajándék.”
Ha gonosz akarsz lenni: Körbe nézel a helységben, majd közelebb hajolsz az illetőhöz és titokzatosan odasúgod: „Ez a személyiség csak álca. Ha tudnád, mivel foglalkozom valójában, már rég nem élnél.”
2. Írni könnyű. Én is írnék egy regényt, ha lenne rá időm!
Ennél a mondatnál a gyakorlott író arcvonása már meg sem rezdül, csak szépen elkezdi fejében a kedvenc dalát dúdolni, hogy felrobbanni készülő idegsejtjeit lecsillapítsa. Igen. Írni valóban könnyű, hiszen már általános iskolában megtanítanak rá mindenkit. De regényt írni. Már csak a történet, a karakterek és a világ előkészítése lassan annyi munkaórámba kerül, mint a diplomamunkám megírása. A „ha lenne rá időm” szófordulat pedig tökéletes kifejezése annak, hogy mi az, amire soha nem akarunk időt szánni.
Ha kedves akarsz lenni: Mosolyogj, és csak annyit mondj: „Bízom benne, hogy hamarosan olvashatom a könyvedet.”
Ha gonosz akarsz lenni: „Lehet, hogyha a Walking Dead kilencedik évadát kihagyod, akkor több időd lenne az írásra.”
3. Miről akarsz írni? Már mindent megírtak előtted!
*Sóhaj*. Ilyenkor az ember szívesen elmagyarázná az illetőnek az írással kapcsolatos flow élményt, a szabad kreativitás kibontakozását és a saját történet papírra vitelének felemelő mivoltát... de inkább felkapja az előtt heverő kávét/sört/abszintot és meghúzza. Jobb a béke.
Ha kedves akarsz lenni: A vállrándításon és a bárgyú mosolyon kívül más nem segít.
Ha gonosz akarsz lenni: „Igyál még egy felest és talán végre olyan dolgokat mesélsz nekem, amit azelőtt egyik írónak sem volt gusztusa papírra vetni.”
4. Van egy remek ötletem! Én elmesélem, te megírod, aztán elfelezzük a pénzt!
Ilyenkor az író arcára fagy a mosoly és csak reménykedik benne, hogy beszélgető partnere nem kezdi el azonnal mesélni saját élettörténetét.
Ha kedves akarsz lenni: Mondd el neki, hogy van elég ötleted az íráshoz. Nagyjából ötven évre elegendő ötleted.
Ha gonosz akarsz lenni: „Ugye nem arra a történetre gondolsz, amikor a nagybátyád úgy találkozott a nagynénéddel, hogy részegen biciklizve a sárba lökte? Vagy az az apád volt?”
5. Ígérem elolvasom a könyved!
Az írók ismerősei/barátai/családtagjaik ellenállhatatlan késztetést éreznek, hogy a fenti mondatot a lehető legtöbbet hangoztassák egy-egy találkozás alkalmával (még azok is, akik az iskolai kötelező olvasmányokon kívül nem fogtak más könyvet a kezükbe). A probléma a fenti kijelentéssel, hogy az esetek több mint felében az illető nem tartozik az író könyvének célcsoportjába.
Ha kedves akarsz lenni: „Nagyon kedves tőled, de csakis akkor olvasd el, ha időd engedi!” (Úgyse fogja.)
Ha gonosz akarsz lenni: „Ezt mintha már a múlt hónapban is mondtad volna. Azóta se vetted meg a könyvem?”
Természetesen az utolsó két mondat esetében nem kell mindig egyből keresztet vetni a beszélgetésre. Az író legfőbb feladata, hogy nyitott szemmel és füllel járjon a világban, valamint biztassa az embereket olvasásra. Hiszen bármilyen történetből kikerekedhet egy jó novella és a szomszéd néni lehet a legnagyobb rajongónk! ;)
