Aranylánccal,
ezüsttánccal
leplek meg májusi nyárban.
Madárdal kísérje lépted,
s merülj el
orgonától sűrű tájban.
Édes szavak,
bókok hada
zengje neved nagyvilágba.
Lelkednek tiszta csöndjében
újra hallom
rég elfeledett imánkat.
Angyalszárnyad,
fáradt vágyad
akaszd fel öreg…
Van az a pont, amikor a laptopot a szoba másik sarkába szeretném hajítani. Amikor elcsüggedek, mert úgy érzem, feleslegesek a virtuális papírra vetett szavak. A legtöbbször elég egy jó szó, egy bíztatás, egy ölelés és máris kevésbé felhős az ég.
De, ha épp nincs senki a közeledbe, aki hozna neked…
Zengő éjben macskaénekcsillagkottákon gyakorol.Hajnalszín színpadon hangol a kikelet,drámájában Tél haldokol.
Lázvörös égharsogja régúj Napnak régi dallamát.Fecske száll az üres utcán,Némán kérdi:Ember! Hol marad balladád?
Csend a válasz,nincs más támaszembernek némaság sorsa.Mozdulatlan…
Mert a Magyar Íróképzőnél alkotni is szeretünk: hogy hozzátegyünk az irodalom ezerszínűségéhez, kidolgoztunk egy versformát - a futüriont. A futürion egy új, speciális versforma, a líra és a tudományos-fantasztikum ötvözésével járja körbe az emberiség nagy kérdéseit.
Ide kattintva többet tudhatsz…
