Zengő éjben
macskaének
csillagkottákon gyakorol.
Hajnalszín színpadon hangol
a kikelet,
drámájában Tél haldokol.
Lázvörös ég
harsogja rég
új Napnak régi dallamát.
Fecske száll az üres utcán,
Némán kérdi:
Ember! Hol marad balladád?
Csend a válasz,
nincs más támasz
embernek némaság sorsa.
Mozdulatlan szerepében
üressé lesz
kottájában jó pár sora.
Üres éjben
néma lélek
múltja strófáin elmereng.
Különös kikelet dalol,
kórusában
az élet hangja feldereng.
Fotó forrás:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
