Megjelent: Nők Lapja Egészség
Anna egy teherautó hangjára ébredt a délutáni szunyókálásából. Álmosan tántorgott az ablakhoz és a virágos fotelre térdelve kikönyökölt az ablakpárkányon. Az autó körül kék overállban férfiak álltak. Kinyílt a kocsi hátulja és előkerült belőle egy kanapé. Majd egy asztal, hozzávaló székekkel. Anna érdeklődve nézte, ahogy ki-be járnak az üres házba, egyre több és több bútort behordva. Megérkezett egy királykék kisautó. A sofőr oldalról kipattant egy asszony, és hangosan kiabálni kezdett a kék overállosokkal. Majd nyílt a hátsó ajtó és kiszállt a Kis Herceg. Kétség sem férhetett hozzá, hogy egy mesebeli királyfi volt: szőke haja kócosan, kissé a szemébe lógott, zsebre dugott kézzel állt a járdán. Meredten bámulta a házat, ahova folyamatosan hordták be a bútorokat. Anna csak egy pillanatra látta az arcát. Hasába millió pillangó fészkelte be magát.
Vigyorogni támadt kedve. Egyszerre szerette volna továbbra is észrevétlenül figyelni a Kis Herceget, és hogy felnézzen az ablakába. De a Kis Herceg végül nem nézett sehova, csak kivett egy hátizsákot az autóból és bement új otthonába. Anna lecsúszott a fotelba, egészen a süppedős, bolyhos szőnyegig és behunyta szemét. Szeme előtt megjelent egy szép kép, ahogy ő és a Kis Herceg a Duna-parton állnak és fogják egymás kezét. A csodás jelenetbe a nappaliból kiszüremlő, a tévéből ismerős hang tolakodott be: „Maradj otthon!”. Anna figyelmét azonban rögtön elvonták a gyomrában táncot járó pillangók.
Másnap Anna újra a fotelon térdelve, kikönyökölt az ablakon. Látta az overállos férfiakat, akik, akár a szorgos hangyák, ki-be járkálták a szemközti házba. Meglátta a Kis Herceget. Kissé kinyúlt pólóban, ugyanolyan kócos hajjal serényen vitte a saját dobozát, majd mikor végzett, kiállt az ajtóba és az overállosokat figyelte. Anna megigézve bámulta. Észre se vette, hogy szája szép lassan kinyílik és egyik kezére támaszkodva, mélázva figyeli a Kis Herceget, amíg fel nem tekintett rá. Anna ijedtében lecsúszott a fotelról, egészen le a szőnyegre. Vajon meglátta a Kis Herceg? Aznap nem mert többet kinézni az ablakon.
A következő nap Annáék kapujára kikerült egy piros cetli, amit egy nagyon fontosnak tűnő ember ragasztott a megvetemedett fára. Anna csak egy kósza pillantást vetett rá, hiszen a szemben lévő ház jobban érdekelte. Újra ott volt a teherautó ezúttal jóval kevesebb overállossal. Megint meglátta a Kis Herceget, a bejárati ajtónak támaszkodva. Kedves, kerek arcát, kékes-fehér maszk takarta, ahogy az overállosokét is. Felnézett. Anna nem voltam elég gyors, így tekintetük találkozott. Lányos zavarában felemelte kezét és finoman intett neki. A Kis Herceg visszaintett. Anna elkapta tekintetét és lesüllyedt a fotelbe. Mára ennyi izgalom elég is volt a gyomrába lakó pillangóknak.
A következő délelőttön Anna csak egy pillantást vetett a kapujukat nagy ívben kikerülő Ilonka nénire, aki kétségbeesve próbálta macskaméretű pincsijét elhúzni a kerítéstől. Annát túlságosan lefoglalta a Kis Herceg, aki a kertben serénykedett a frissen ültetett rózsabokrok körül. Nagyon fontos dolgot csinálhatott, de azért néha felpillantott Annára. Amikor a lány látta, hogy felé fordul, bújni kezdte a kezében tartott könyvet, mintha nagyon izgalmas lenne. Pedig már vagy egy órája ugyanazt az oldalt bámulta. A Kis Herceg elfordult, Anna pedig újra gyönyörködhetett szőke tincseiben. Pár percenként megismétlődött a jelenet. Egyiknél Anna nem volt elég gyors. Úrinő leszek, gondolta, és nyájas mosoly kíséretében integetett. A Kis Herceg rávillantotta gyönyörű mosolyát, majd a lány ölében nyugvó könyvre mutatott és körözni kezdett az ujjával. Anna lenézett. Elvörösödött. Mindvégig fejjel lefelé tartotta a könyvet. Becsapta és újra lecsúszott a fotelben a bolyhos szőnyegre.
Szégyenében Anna pár napig ki se mert pillantani az ablakon, de aztán kíváncsisága és sóvárgása győzedelmeskedett. Ismét a fotelre térdelt és kikönyökölt. Meghökkentő látvány fogadta. A máskor nyüzsgő, életvidám utca kihaltan ásított a csodás tavaszi délutánon. Hátborzongató volt. A szemben lévő ház ugyanolyan kihaltnak tűnt, akárcsak Kis Herceg érkezése előtt. Milyen bolond volt, gondolta, hogy napokig ki se tekintett az ablakon! Talán a Kis Herceg megharagudott rá. A nappaliban villódzó televízió szünet nélküli mantrázása a fejében zúgott: Maradj otthon!
Anna már nem számolta a napokat. Amikor tehette, feltérdelt a fotelra és kikönyökölt az ablakba. Hiába. Túl nagy volt a csend, semmi mozgás nem történt a szemközti házban. Talán beteg lett a Kis Herceg? Vagy továbbállt valamelyik napon, amikor nem nézett ki az ablakon? Lecsúszott a fotelból és belesüppedt a szőnyegbe. Felelevenítette a meseszerű képet, amiről éjszaka álmodott. A Duna-parton álltak. Anna csipkés topánkában sétált a csikorgó kavicsokon, a folyó felől érkező szellő meglibbentette hófehér, hercegnős ruháját. A Kis Herceg büszkén feszített csinos mentéjében, amely hasonlított a mesekönyv borítóján lévő igazi Kis Hercegéhez. Kezében egy szál ragyogó rózsa volt, amely rubintként szórta szét a fényét. Körülöttük Anna családja és barátai fehér szirmokat hintettek szét mosolyogva. Még Ilonka néni is ott volt, macskaméretű pincsije a libbenő szirmok után kapkodott. Mielőtt azonban a Kis Herceg átnyújthatta volna a rózsáját, Anna felébredt.
Most pedig feküdt a bolyhos szőnyegen és bámulta a plafont. Hiányzott neki a Kis Herceg. Édesanyja sokat mesélt Annának, arról, hogy egyszer eljön érte a saját hercege, ahogy annak idején az anyukájáért is.
– Pillangók repkedtek a hasamban, amikor édesapád megjelent pár szál rózsával. Olyan volt, akár egy jóképű királyfi! – áradozott az anyukája.
Csöngettek. Hetek óta nem csöngetett be senki. Anna nem kelt fel és nem futott az ajtóhoz, ahogy szokott. Hagyta, hogy a szomorúság a szőnyegbe süllyessze.
– Anna! – hallotta az anyja hangját az előszobából. – Gyere ki!
Anna kelletlenül feltápászkodott és kivonszolta magát az előszobába. A látványtól azonban elakadt a lélegzete. Az ajtóban ott állt a Kis Herceg.
– Csókolom! – a Kis Herceg hangját eltompította a szájmaszk, miközben Anna anyukájához beszélt. – Gergő vagyok a szemközti házból. A kislány kijöhet játszani?
A pillangók Anna hasában felkeltek hetek óta tartó szendergésükből, és boldogan röpködni kezdtek. A Kis Herceg szeme mosolygott és sárga gumikesztyűs ujjai között apró rózsabimbót pödörgetett.
Photo by Joel Overbeck on Unsplash
