Tizenhat nap. Nagyjából ennyi idő volt szükséges, hogy elhiggyem, újév van. Annyi, de annyi minden történt a gyorsvonatként elszáguldó decemberbe és az izgő-mozgó év elejében. Tehát kellene újévi fogadalom. Vagy illenék egyet-kettőt lejegyezni.
- Idén kiadom a könyvem! (Vagy ezt már 2019-ben ellőttem?)
- Minden este írni fogok! (Na, ezt már másodikán buktam.)
- Akkor legalább minden elalvás előtt olvasok! (*horkolás*)
Szép dolog a fogadalom, de ahogyan a konditermek kiürülnek január végén, úgy a magamnak ígért célok is üressé válnak. Monotonon zúgó gépekként kattognak agyam hátsó zugában, ugyanazokat mantrázva:
- Idén sem adtad ki a könyved.
- Egy hete nem írtál egy betűt sem.
- Két hónapja ugyanaz a könyv porosodik az ágyad mellett.
Fogadalmak, amelyek gyűrött papírkupacok tetejére hullanak, kényszeredett írásaim halmára. Így hát egyetlen újévi fogadalmam maradt: nem fogadok meg semmit. Nem gyilkolom az énidőmet önmarcangolással, és nem állítok fel céldátumokat a határidőkbe fulladó hétköznapokban. Az írás ne legyen keserves kényszer, ne legyen elvégzendő projekt a telefonom naptárjában, sem elvárásokra épülő karriereszköz.
Az írás maradjon szabadon. Ezt kérem tőled, 2020.
Boldog új évet mindenkinek!
Photo by
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
