1872, Szentpétervár
– Micsoda előadás volt! – Hunfalvy János kipirult arccal szorongatta pezsgőspoharát a szentpétervári kongresszusi központ pazar fogadótermében állva. – Én mondom, Keleti barátom, remek volt a javaslata, hogy a népszámlálás esetében a nemzetiségek meghatározásánál döntő szerepe legyen az anyanyelv és a nyelvismeret megkérdezésének! Briliáns, egyszerűen briliáns!
– Ne hozzon zavarba, Hunfalvy! – mosolygott Keleti Károly. – Nagyon örülök, hogy eljöttünk. A hágai kongresszus kellően rég volt már ahhoz, hogy új ismeretekre tegyünk szert, és egy sor függőben lévő kérdést megvitassunk a külföldi kollégákkal.
– És most milyen feladatot szemelt ki magának a jövőre nézve? – somolygott Hunfalvy. – A hágai találkozón tárgyalt európai szőlészeti és borászati statisztika elkészítése igen nagy elismerést hozott a konyhára. Mivel akarja ezt túlszárnyalni?
– Nagyon egyszerű, drága barátom! Semmi egyébbel, minthogy a következő nemzetközi kongresszust Budapesten szervezzük meg!
Hunfalvy nagyot füttyentett.
– Nem aprózza el a dolgokat, Keleti!
– Sosem voltam erről híres. Gondolkozzunk nagyban, Hunfalvy! Különben is, nem lehet nehezebb, mint az 1869-es, első magyar népszámlálás. Hányan is csapták rám ijedtükben az ajtót, amikor bekopogtattam hozzájuk, hogy az adataikat felvegyem?
– Csupán néhány ezren. Én inkább az önre uszított kutyák számára lennék kíváncsi!
– Hmm, megközelíthetnénk statisztikai szemszögből a dolgot. Egy nap alatt átlag hány kutyaharapást képes elviselni egy harmincas éveiben járó, teljesen egészséges, magyar férfi? Újabb kutatási területként szóba jöhet, nem gondolja?
Hunfalvy olyan hangosan nevetett fel, hogy a közelükben álló német statisztikusok mind feléjük fordultak.
– Na, pont ezért kedvelem magát! Sosem képes megnyugodni. Jut eszembe, gratulálok a „Hazánk népe” művéhez! Hallom, az Akadémia kitüntette érte.
– Igazán köszönöm, Hunfalvy barátom, de tudja…
– …mindent az országért! Tudom. Én mondom, elkényezteti a fiatal kollégákat ezzel a töménytelen mennyiségű szakmai anyaggal. Ráadásul, ha jól láttam, már készíti a jegyzeteket a… pontosan mihez is?
– Összefoglalót szeretnék írni a kongresszuson elhangzott mezőgazdasági statisztikákról.
– Erről beszélek! – csapta össze tenyerét Hunfalvy. – Maga ezüsttálcán nyújtja át a tudást a fiataloknak!
– Drága barátom, nekem nagyon fontos, hogy jó szakembereket adjak Magyarországnak! Nem várom el tőlük, hogy úgy gyűjtsenek adatokat, hogy nem ismerik annak helyes módszerét! Különben is, én bízom az ifjakban. Ők a jövő!
– Ha maga mondja, Keleti barátom! És mi a helyzet a kérvényével, hogy törvényi szintre emeljék a hivatalos statisztikai adatgyűjtések védelmét?
Keleti Károly szórakozottan legyintett.
– Szerintem még néhány évig elücsörögnek rajta. Tudja maga is nagyon jól, milyen nehezen döntenek ott fönt. Addig meg továbbra is futunk a kutyák elől, drága barátom!
A történet itt folytatódik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
