Molnár Kitti írói oldal

Hogy miről írjak verset s hogyan?
A sorok hosszát az első mondat,
A rímet az utolsó szó adja.
Csak figyelj, hogy jó legyen a hangzat!

Élvezd, szeresd és írd ami jön,
Nem kell hozzá leizzadni bőrt.
És ha nincs értelme, az se számít,
Frappáns légy, az mindenkit elámít.

Használj kalandos, bűvös szavakat,
Suhanj, mint csurgó folyón a kajak.
Légy laza és a versed lesz faja,
Vagy görcsölj rá és tépkedd a hajad.

Most jön a neheze, figyelj nagyon,
Kérdés: miről kéne írni vajon?
Annyi uncsi téma létezik már,
'Szerelem', 'háború'. Hú... de "király".

Eredetiség kell itt a népnek!
Legyen új és csattanós a vége.
Ölesd meg a főszereplőt végleg,
Lehet csak tanulság is a lényeg.

Meríts a régi nagyok múltjából,
Legyél nyelvújító a javából.
Csípem a Tót atyafis Mikszáthot,
De tán idézek egy terminátort.

Határtalanság itt a jellemző,
De ha nincs kinek írni, felejtős.
Tudom, ha költők így lettek volna,
Shakespeareben mindenki csak táncolna.

Mondd, hogy miről kérsz verset és kinek,
Csakúgy jön majd belőlem az ige.
Bármi szépet, akármilyen csúnyát?!
Gyere! Spontán lesz egy agytúránk.

Ellátogatunk kínos mezőkre,
Felmászunk a magasztos Göncölre.
Belefulladunk a vicc tengerbe,
És ha kész, elválunk egy életre.

Ha maradsz egy szóra, mesélek még.
Rólam, mert amit tudsz, az nem elég.
Szavakat használom, azzal ölök,
Vagy tartom életbe, ami örök.

Rommá teszem egy napod két szóban,
Vagy simán csak jókat írok rólad.
Irományaimban lelkesedést,
Vagy nagy szomorúságot keressél.

Lutri ez, mint az élet nagy része,
Ha elkezded, ne mond már, hogy mégse.
Vidd végig, ahogy azt én is teszem,
És ha félbehagynám a művemet?!

Igen, Te is alkotsz itt rendesen,
Kár, hogy nem állsz meg egy percre sem.
Filózol, meddig jutottál eddig,
Érzem azon mid nincs, pénzed mennyi...

Ez nem lényeg, hanem ami itt van.
Ujjam a szívemre irányítva,
Szemem mélyen a szemedbe nézve,
És térdelve, esedezve kérlek...

Bírd ki mindjárt eljön a legvége.