Molnár Kitti írói oldal

Amint a toll a papírhoz ér, szabad vagyok.

Holnap is itt leszek

Flowban van az igazság

Sokszor nem értettem, amikor valaki azt mondta, "flowba kerültem". Úgy gondoltam, ez is valamilyen modern hóbort, egy divatos kifejezés, amelyet előszeretettel csépelnek közhelyesre, akár a vegán és a gluténmentes szavakat. A flow kifejezéshez különböző képeket kapcsoltam. Olykor egy meditáló szerzetest, aki több napos koplalással és mantrázással eléri a megvilágosodás útját. Máskor egy egyszerű ember alakja sejlett fel, aki kellő mennyiségű alkoholt és tudatmódosító pirulákat fogyaszt az élet fájdalmaira. Semmivel sem tartottam többre a flowt egy hajnalig tartó buli mámorához képest.

Aztán a rájöttem, hogy a flow ennél jóval több, mégis jóval egyszerűbb elérni.

Az első hosszabb novellámnál világosodtam meg, akár az említett szerzetes a hegyen. Amikor kiszakadtam térből és időből. Amikor a főszereplőm szemén keresztül láttam a magam alkotta világot. Hagytam, hogy a neki teremtett érzések átjárjanak. Kiragadtam karaktereket a való világomból, hogy új gondolatokkal és tettekkel átformálva társaként vagy ellenségként állítsam elé. Képzeletemben arcok, életek bukkantak fel sorra, beszélgetések visszhangoztak, jelentőségteljes vagy kevésbé jelentős mozdulatok rajzolódtak ki. A massza eggyé vált, kerek egész történetté, amelyet én alakítottam. Rajtam múlt, hogy jó lesz-e a vége vagy sem.
Testem sürgető üzenete zökkentett ki életem első flow-élményéből: a fáradtság. Elhomályosult szememmel nem láttam a falon ketyegő óra mutatóját: vajon éjjel fél kettő vagy fél három lehet? Nem értettem, hova tűnt el az a közel hat óra; mikor lett a derengő estéből vaksötét éjszaka; hogyan került több, mint tíz oldalra ennyi betű.

Aztán rájöttem. A flow csinálta. Az a minden hájjal megkent flow. Előkészített számomra egy csónakot, és csak ennyit mondott:
–  Mire vársz? A történeted nem ugrik magától a papírra!
Beszálltam a csónakba, a flow pedig hagyta, hogy a gondolataim elsodorjanak a való világ partjáról saját univerzumom tengerébe. Mikor pedig úgy gondolta, hogy mára eleget kalandoztam, csak csettintett egyet és a valóság szelével a part felé irányította vitorláimat. Segített kihúzni tutajom a fövenyre, majd közölte:
– Holnap is itt leszek.
Eltűnt, amikor az óra hajnal hármat ütött. Ott hagyott egyensúlyozva a valóság és a képzelet peremén. Megcsalva éreztem magam, hogy csak így szőrén-szálán eltűnt. Épp, amikor megismertem.

Lecsaptam a laptop képernyőjét. A lelkem még ontotta volna magából a betűket, de kimerült testem és elmém tiltakozott.  Megadtam magam a valóság erejének. Persze ma már tudom, jobb ez így: a  fáradt elme nem képes a kreativitásra. Nem szabad görcsösen ragaszkodni a flowhoz, hiszen holnap is itt lesz. Könnyen megtalálom.

Az írás az én flowm. Kívánom, hogy találd meg Te is a sajátodat!

architecture-asia-asian-236148_850-min.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://molnarkitti.blog.hu/api/trackback/id/tr5914198121
süti beállítások módosítása