Kereslek a világ tetején, felhők fölé nyúló, szikrázó hótakaróval borított ormok kék jegén.
Kereslek a hegytetőn fehérlő mészkősziklák útjain, életükért kapaszkodó, tüskés bokrok ágain.
Kereslek dombok haragoszöld lankáin, virágok borította mezők tarka tájain.
Kereslek határtalan sópusztában, élettelen rögök közt megbújó gyíkok társaságában.
Kereslek a magyar fűtengeren, tücskök szerenádjától hangos végtelenben.
Kereslek tenger mosta, aranyszínű partokon, kagylókkal tarkított apró hantokon.
Kereslek folyó vájta ártereken, iszapszagtól terhes, sűrű berkekben.
Kereslek zsenge kertek lugasaiban, vidéki házak muskátlitól vörös udvaraiban.
Kereslek arctalan tömeg takarta utca betonján, égretörő házak omladozó teraszán.
Kereslek, egyre kereslek már rég.
Hűs árnyék.
