Utoljára talán kisiskolás koromban dobogott így a szívem, mint az Aposztróf Kiadó Dimenziók 10 c. novelláskötetének könyvbemutatóján. A pódiumon álló hölgy, dr. Nagy Milada, a kiadó egyik tulaja a nevemet mondta. És az egyik történetem.
A Cirmos liliomok novellám különdíjas lett.
Igazából most sem tudom felfogni. Hitetlenül forgattam az oklevelet, miközben Szűcs Tamás gitárművész az alkalomhoz illő dallamokat csalt elő hangszeréből.
A ...
Az Aposztróf Kiadó, a Corvin Művelődési Ház és az a’Capella Szőlőbirtok közös novellapályázatot hirdetett 2019 őszén.
Sok más íróképzős társammal együtt bekerültem a kötetbe!
A Metróhangulat és a Cirmos liliomok c. novelláim is helyet kaptak a kiválasztott novellák között. Az első három legjobbra értékelt novella és a különdíjasok kihirdetése, valamint a könyvbemutató 2019. december 8-án 15 órakor kerül megrendezésre a XVI. ...
Az elmúlt év inkább hasonlított a fővárosi vidámpark faszerkezetes hullámvasútjára, mint a lassan csordogáló Mesecsónakra. Egyszerre repített a legmagasabb pontra, hogy aztán egy óvatlan pillanatban lezuhanjon és egy picit kicsapjon oldalra. Az első kanyarokat még minden erődet beleadva végigsikoltod, de a végére már érzed: egyszerre zsibbadt az arcod és száraz a torkod.
A Magyar Íróképzős hétvége a hullámvasút lassuló egyenese lett.
Két nap, amikor ...
– Sose gondoltam, hogy megérem ezt a napot.
Zoltán felriadt. Az önjáró autó ütemes rázkódásától már Budapest határában elszundított. Andzrej a repülőtéri találkozójuk óta csak beszélt. Zoltán abban sem volt biztos, hogy szétszórt, ám jó kedélyű lengyel kollégája észrevette az elbóbiskoló férfit.
– Mármint, hogy levágatod a szakállad? – kérdezte Zoltán.
Andzrej megvakarta apróra nyírt, vörös sörtéjét és elvigyorodott.
– Nők. ...
Zoltán zsebre vágta az apró üvegcsét, mielőtt belépett a bükkszínűre lakkozott, műanyag ajtón. Mellkason vágta a tizennyolc fokra lehűtött szoba száraz levegője. A légkondicionálóból ömlő hideg nemcsak a megbarnult levelű szobanövényeket, de az iroda tulajdonosának arcvonásait is megkeményítette. A mélybarna tölgyfaasztal vélhetően ötven évvel korábbról maradt itt, mintegy mementójaként az elpusztított erdőknek. Az üres munkaasztalon a széles ...
– Tarts ki még egy kicsit!
Maike már kiabált. Zoltán remegő kézzel tapogatózott az érintőképernyőn, többször elütötte a helyes értéket. Átfutott az agyán, hogy igazából mindegy. Aztán a nő kiáltása visszazökkentette kilátástalanságból.
– Zoltán, siess! Schnell, schnell!
Zoltán ujjai megtalálták a helyes értéket. A víztisztító prototípusa felbúgott, a felcsapó buborékok elrejtették a barnásszürke pikkelyeket.
– Jól van… azt ...
Tizenkettő voltam. Vagy tizenhárom. De ez nem is lényeg. Körmömet a tenyerembe fúrtam, úgy álltam az irodalom tanárom előtt. Felsülve. Torkomon akadt a vers. Ady. A kedvencem. A tanár vigyorogva véste be az egyest. Egész úton hazafelé potyogtak a könnyeim. Csődöt mondtam. Hogy mondom én ezt el otthon? Nem attól féltem, hogy bántanak. Apám előbb töri el a saját ujjait, minthogy kezet emelne rám. Attól féltem, hogy csalódnak bennem.
Mert nekem anyukám a ...
Válasz mindenkitől. Címzett: Márai Sándor c . országos irodalmi pályázatot indított a Magyar Nemzeti Levéltár. Olvassátok szeretettel a válaszom.
Az eredeti, levéltári levél, amire válaszolni kellett:
1982.9.30.
Kedves Andor, welcome – remélhetőleg jó egészségben és felüdülten a hosszú safari után. Köszönöm a könyvet és füzetet. Heltai és Bornemisza prózáját eddig csak szórványos olvasmányokból ismertem. Most jólesik lámpaoltás előtt ...
Haladó Írótanfolyam, ahol a gondolatjelek és a vesszők születnek
Határozottan lépek ki a liftből. Büszkeséggel tölt el, hogy nem kellett megkérdeznem a recepcióst, merre is van a Nefrit terem. Újra itt vagyok. Ismerős arcok tűnnek fel a Zsúrról. Megérkeztem. Ez az én közegem. Megint érzem, amit egy éve is: mindent tudni akarok.
Két napig összezárva az írás szerelmétől megrészegült írók társaságával. Ujjaink között egymás történeteit ...
